Gyerekként még nem tudtam, hogy a világ mennyire gyorsan képes kiölni az emberből önmagát. Azt hittem, a felnőttek erősek.Azt hittem, aki mosolyog, az boldog.Azt hittem, ha valaki szeret, akkor nem bánt.És azt hittem, hogy az emberek őszinték. A bennem élő…

Vannak pillanatok, amikről tudod, hogy örökre benned maradnak. Nem azért, mert hangosak vagy látványosak… hanem mert egyszerűen szíven ütnek.

Világéletemben kilógtam a tömegből.Nem azért, mert különlegesnek akartam látszani. Nem azért, mert mindenáron más akartam lenni.

Próbálom megérteni, sokaknak miért fontos, hogyan reagálnak egy-egy mondatukra vagy tettükre mások.

Ma meghallottam egy beszélgetést, és azon gondolkodtam… mikor lett ennyire üres ez a kérdés?