

Ádám
Nem azért írok, mert minden válaszom megvan.
Azért írok, mert vannak kérdések, amiket nem lehet tovább kerülgetni.
Apa vagyok, férj, ember. Hibákkal, félelmekkel, kimondatlan mondatokkal és olyan pillanatokkal, amikről sokan inkább hallgatnak.
Az Itt Belül nekem nem egy tökéletes világ bemutatása. Inkább egy hely, ahol végre ki lehet mondani azt is, ami máshol bennünk marad.
-
A világ átírt
Tovább olvasom ➝: A világ átírtGyerekként még nem tudtam, hogy a világ mennyire gyorsan képes kiölni az emberből önmagát. Azt hittem, a felnőttek erősek.Azt hittem, aki mosolyog, az boldog.Azt hittem, ha valaki szeret, akkor nem bánt.És azt hittem, hogy az emberek őszinték. A bennem élő kisfiú még hitt ezekben. Hitt abban, hogy a jó szív érték.Hogy a kedvesség nem gyengeség.Hogy…
-
Nem azért kezdtem írni, hogy szeressenek
Tovább olvasom ➝: Nem azért kezdtem írni, hogy szeressenekNem azért kezdtem írni, mert unatkoztam.Hanem mert egy idő után már túl sok minden maradt bennem kimondatlanul.
-
Látni, ahogy felnőnek előttem
Tovább olvasom ➝: Látni, ahogy felnőnek előttemVannak pillanatok, amikről tudod, hogy örökre benned maradnak. Nem azért, mert hangosak vagy látványosak… hanem mert egyszerűen szíven ütnek.
-
A legnagyobb harcomat senki nem látja
Tovább olvasom ➝: A legnagyobb harcomat senki nem látjaHogyan is kezdődött ez az egész? Miért pont az Itt Belül név? Mondhatnám, hogy magam sem tudom, de persze ez nem így van… nagyon is jól tudom. Sosem gondoltam volna fiatalabb koromban, hogy egyszer valamikor én majd írni fogok, hogy ki írom magamból a gondolataimat, az érzéseimet, vagy azokat a dolgokat, amikkel nap, mint nap…




