• A test nem hazudik

    A test nem hazudik

    Vicces, hogy az ember mennyire könnyen elhiteti magával, hogy “még bírja”. Még egy túlóra. Még egy plusz meló. Még egy éjszaka 4-5 óra alvással. Még egy hét úgy, hogy közben apaként, férjként, emberként is helyt kellene állni. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már nem élsz… csak teljesítesz. Reggel felkelsz fáradtan. Napközben darálod a…

    Tovább olvasom ➝: A test nem hazudik
  • Luxus élet, hó végéig.

    Luxus élet, hó végéig.

    Vannak emberek, akikkel beszélgetsz öt percet… és úgy adják elő magukat, mintha minimum ők finanszíroznák a fél országot. Minden mondatukból süt a nagymenőség. A kioktatás. Az a tipikus “én már mindent tudok az életről” stílus. Ők megmondják, ki a csóró, ki a lúzer, ki nem viszi semmire. Közben meg sokszor az egész egy kibaszott díszlet.…

    Tovább olvasom ➝: Luxus élet, hó végéig.
  • Apuci vett autót. Józan észt nem.

    Apuci vett autót. Józan észt nem.

    Műszempilla, műköröm, felpumpált száj, friss jogsi, és persze az a tipikus “apuci pici lánya” tekintet, mintha az egész kibaszott világ azért épült volna, hogy ő nyugodtan átvághasson rajta index nélkül. Aztán befordul eléd balra úgy, hogy még csak szét sem néz. Mert minek? Ő siet. Ő fontos. Őt úgyis mindig megmentette valaki. Csak az a…

    Tovább olvasom ➝: Apuci vett autót. Józan észt nem.
  • Az apaság nem egy cím

    Az apaság nem egy cím

    Manapság egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy apa vagyok. Nem csak papíron, nem csak címként, hanem a maga nyers, hétköznapi valóságában. Abban, ahogy rám néznek, ahogy keresnek, ahogy természetesnek veszik, hogy ott vagyok. És valahogy most kezd igazán beérni bennem az, amit sokáig csak elképzelés szintjén értettem: mit is jelent jó apának lenni. Nem nagy pillanatokban…

    Tovább olvasom ➝: Az apaság nem egy cím