• Luxus élet, hó végéig.

    Luxus élet, hó végéig.

    Vannak emberek, akikkel beszélgetsz öt percet… és úgy adják elő magukat, mintha minimum ők finanszíroznák a fél országot. Minden mondatukból süt a nagymenőség. A kioktatás. Az a tipikus “én már mindent tudok az életről” stílus. Ők megmondják, ki a csóró, ki a lúzer, ki nem viszi semmire. Közben meg sokszor az egész egy kibaszott díszlet.…

    Tovább olvasom ➝: Luxus élet, hó végéig.
  • Apuci vett autót. Józan észt nem.

    Apuci vett autót. Józan észt nem.

    Műszempilla, műköröm, felpumpált száj, friss jogsi, és persze az a tipikus “apuci pici lánya” tekintet, mintha az egész kibaszott világ azért épült volna, hogy ő nyugodtan átvághasson rajta index nélkül. Aztán befordul eléd balra úgy, hogy még csak szét sem néz. Mert minek? Ő siet. Ő fontos. Őt úgyis mindig megmentette valaki. Csak az a…

    Tovább olvasom ➝: Apuci vett autót. Józan észt nem.
  • Az apaság nem egy cím

    Az apaság nem egy cím

    Manapság egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy apa vagyok. Nem csak papíron, nem csak címként, hanem a maga nyers, hétköznapi valóságában. Abban, ahogy rám néznek, ahogy keresnek, ahogy természetesnek veszik, hogy ott vagyok. És valahogy most kezd igazán beérni bennem az, amit sokáig csak elképzelés szintjén értettem: mit is jelent jó apának lenni. Nem nagy pillanatokban…

    Tovább olvasom ➝: Az apaság nem egy cím
  • A világ átírt

    A világ átírt

    Gyerekként még nem tudtam, hogy a világ mennyire gyorsan képes kiölni az emberből önmagát. Azt hittem, a felnőttek erősek.Azt hittem, aki mosolyog, az boldog.Azt hittem, ha valaki szeret, akkor nem bánt.És azt hittem, hogy az emberek őszinték. A bennem élő kisfiú még hitt ezekben. Hitt abban, hogy a jó szív érték.Hogy a kedvesség nem gyengeség.Hogy…

    Tovább olvasom ➝: A világ átírt