Rengeteg ember száját hagyta már el, hogy: “ez a mai generáció, a mai fiatalság.” Biztos vagyok benne, hogy valamikor már te is hallottad.

Igen… ez a generáció, főleg a 16. évesektől felfelé lévő korosztály már igencsak másabb, mint a mi időnkben. Persze van, akinél már korábban is elkezdődik.

Anno mérges voltam a nagyszüleimre és a család idősebbik tagjaira, amikor folyton azt szajkózták, hogy “bezzeg a mi időnkben…” és most azon kapom magam, hogy én is ezt tolom…

Össze hasonlítom a 90-es éveket a mai világgal. Vagyis nem így konkrétan, hanem látom azt, hogy a mai fiatalok mennyi mindent megkapnak. Mennyire el vannak kényeztetve és szinte mindent megkapnak, amit a szájukon ki ejtenek. Szinte minden tizenéves birtokol már okos telefont, tabletet, márkás ruhákat és márkás kiegészítőket. Ilyenkor jön elő a kis hang odabent: Bezzeg a mi időnkben… és igaz, nekünk nem volt ennyi mindenünk, a mi időnkben ennyi lehetőség nem volt.

Igaz, akkor a gazdasági helyzet is más volt. Máshol tartott a technika, hiszen ezen gyerekek nagy százaléka már bele születik ebbe a modern, social világba. Ezért nem lehet őket hibáztatni.

Illetve igazából a viselkedésükön kívül másért sem, de ennek is két oldala van.

Amit én manapság látok: egyre több fiatal szaladgál drága autókkal, divat màrkás ruhákban, viszont amilyük van azt nem becsülik meg… legalábbis nem sokáig.

És ez a legdurvább és talán leginkább szembetűnőbb, hiszen nekünk mindenért kő keményen meg kellett dolgozni. Ők most már kényelmesen élvezik a szülők támogatását, ami megint csak nem negatívum.

És itt kapcsoltam nemrég, hogy azok a szülők, akik valójában így elkényeztetik gyermekeiket, nagy valószínűséggel az én korosztályom, vagy valamivel idősebbek. És nagyon valószínű, ezért alakult így, mert a mi generációnk tudja, milyen a nélkülözés és pontosan ezért is nem szeretnék a gyerekeik életébe ugyan azt viszont látni.

Amivel összességében nincs is semmi gond, viszont ennek a modernkori kényelemnek később komoly hátrányai is lehetnek. Kérdés, hogy az adott gyerek képes lesz e önállóan, segítség és támogatás nélkül elérni dolgokat és a saját lábára állni. Mert tudjuk, ez is bekövetkezik majd egyszer.