Ma meghallottam egy beszélgetést, és azon gondolkodtam… mikor lett ennyire üres ez a kérdés?

A legtöbben úgy dobják oda, mint egy kötelező kör, nem azért, mert valóban érdekli őket a válasz, hanem mert illik, mert így tanultuk, mert kell valami, amivel elindul a beszélgetés.

De legyünk őszinték… ha valaki egyszer nem azt mondaná, hogy „jól” vagy „megvagyok”, hanem tényleg kimondaná, hogy szarul van, szétesett, elege van — akkor az emberek fele azonnal menekülne. Mert addig kényelmes az érdeklődés, amíg nem kell tényleg jelen lenni.

Sokan nem válaszra kíváncsiak, hanem megerősítésre. Arra, hogy másnak se jobb, vagy hogy legalább valaki rosszabbul van. Ez nem érdeklődés, ez összehasonlítás.

Szóval amikor legközelebb megkérdezed valakitől, hogy „hogy vagy?”, tedd fel magadnak a kérdést: tényleg érdekel, vagy csak szerepet játszol egy jól begyakorolt jelenetben?

Ugyanis a „hogy vagy?” ma már nem érdeklődés, hanem egy jól csomagolt képmutatás.