Sokáig mások mondták meg, ki vagyok…

Ma már hallom a saját hangomat.
De nem mindig hangos.
Van, amikor az élet letekeri a hangerőt.
A zaj, a fáradtság, a kétely… és egy pillanatra te sem tudod, merre van az előre. Ilyenkor kell valaki, aki nem akar helyetted beszélni.

Csak irányt mutat. És közben szorosan fogja a kezed.

Egy mondat.
Egy pillantás.
Egy halk, de biztos irány.
És a saját hangod újra erősebb lesz.

Az az igazság, hogy a belső hang fontos.
De aki azt hiszi, hogy mindent egyedül kell megoldania… az még nem értette meg, mit jelent igazán, ha valaki melletted áll.

Nem az a legerősebb ember, aki mindent egyedül bír. Hanem az, akinek van valaki, aki nem engedi el a kezét.