

Nem minden gondolat kér engedélyt.
Vannak mondatok, amiket nem azért írok le, hogy mindenki szeressen érte.
Hanem mert igazak.
Ha ez néha kényelmetlen, az valószínűleg nem véletlen.
-
Lemaradtál magadról.
Tovább olvasom ➾: Lemaradtál magadról.Rohanó világot élünk. Vagy legalábbis ezt mantrázzuk magunknak, mintha ez felmentene minden alól. Rohansz reggeltől estig, pipálod a teendőket, válaszolsz az üzenetekre, görgeted a kibaszott képernyőt, mosolyogsz, amikor kell, és közben szépen, csendben lemaradsz saját magadról. A tested még itt van. A lelked meg valahol kilométerekkel mögötted liheg. És amikor végre egyedül maradsz, az első…
-
Ne várd mindig a következő szintet
Tovább olvasom ➾: Ne várd mindig a következő szintetFérfiként hajlamosak vagyunk mindig a következő szintet várni. Majd ha könnyebb lesz. Majd ha önállóbb lesz. Majd ha kevesebb figyelmet igényel. Mindig van valami, amire várunk. És közben észre sem vesszük, hogy korszakok érnek véget. Nem búcsúznak el. Nem figyelmeztetnek. Egyszer csak elmúlnak. Azt hiszed, lesz még idő.Lesz még száz ugyanolyan nap. Aztán egyszer csak…
-
A test nem hazudik
Tovább olvasom ➾: A test nem hazudikVicces, hogy az ember mennyire könnyen elhiteti magával, hogy “még bírja”. Még egy túlóra. Még egy plusz meló. Még egy éjszaka 4-5 óra alvással. Még egy hét úgy, hogy közben apaként, férjként, emberként is helyt kellene állni. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már nem élsz… csak teljesítesz. Reggel felkelsz fáradtan. Napközben darálod a…
-
Luxus élet, hó végéig.
Tovább olvasom ➾: Luxus élet, hó végéig.Vannak emberek, akikkel beszélgetsz öt percet… és úgy adják elő magukat, mintha minimum ők finanszíroznák a fél országot. Minden mondatukból süt a nagymenőség. A kioktatás. Az a tipikus “én már mindent tudok az életről” stílus. Ők megmondják, ki a csóró, ki a lúzer, ki nem viszi semmire. Közben meg sokszor az egész egy kibaszott díszlet.…



