Férfiként hajlamosak vagyunk mindig a következő szintet várni. Majd ha könnyebb lesz. Majd ha önállóbb lesz. Majd ha kevesebb figyelmet igényel. Mindig van valami, amire várunk. És közben észre sem vesszük, hogy korszakok érnek véget. Nem búcsúznak el. Nem figyelmeztetnek. Egyszer csak elmúlnak. Azt hiszed, lesz még idő.Lesz még száz ugyanolyan nap. Aztán egyszer csak…

Vicces, hogy az ember mennyire könnyen elhiteti magával, hogy “még bírja”. Még egy túlóra. Még egy plusz meló. Még egy éjszaka 4-5 óra alvással. Még egy hét úgy, hogy közben apaként, férjként, emberként is helyt kellene állni. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy már nem élsz… csak teljesítesz. Reggel felkelsz fáradtan. Napközben darálod a…

Vannak emberek, akikkel beszélgetsz öt percet… és úgy adják elő magukat, mintha minimum ők finanszíroznák a fél országot. Minden mondatukból süt a nagymenőség. A kioktatás. Az a tipikus “én már mindent tudok az életről” stílus. Ők megmondják, ki a csóró, ki a lúzer, ki nem viszi semmire. Közben meg sokszor az egész egy kibaszott díszlet.…

Műszempilla, műköröm, felpumpált száj, friss jogsi, és persze az a tipikus “apuci pici lánya” tekintet, mintha az egész kibaszott világ azért épült volna, hogy ő nyugodtan átvághasson rajta index nélkül. Aztán befordul eléd balra úgy, hogy még csak szét sem néz. Mert minek? Ő siet. Ő fontos. Őt úgyis mindig megmentette valaki. Csak az a…