Tekintsünk vissza egy picit a múltba.
Első alkalommal, amikor a kezemben tartottam egy pakli cigánykártyát, nem is volt „igazi” kártya, mert a Bravó újsághoz volt csatolva, amit nekem kellett kivágni és a hírességek képeivel volt díszítve.

Gondolom, kiskamasz korában más is olvasgatta, lapozgatta ezt az újságot. Ekkor már éreztem a húzást, a kártyák iránti vonzalmat…
Jött a házibulis korszak…
Míg mások „ráhangolódtak” a bulira, addig én a kártyákra hangolódtam és a szenvedélyemet űztem ott is, az erre nyitott emberek számára, de akkor már egy kisméretű magyarkártya paklit használtam. És ekkortájt rájöttem: ez az én utam, a másoknak való segítés. Igaz ez az út nem volt egyszerű menet, és ha őszinte akarok lenni, még nincs is vége, mert a nézetem szerint egész életünk arról szól, hogy tanuljunk, fejlődjünk.

De, kanyarodjunk vissza, szóval voltak elterelések, akadályok, zsákutcák… Én is az átlagos/szokásos nők körét erősítettem. Senkit sem szeretnék megbántani, de tegye mindenki a kezét a szívére és legyen őszinte magához, mert nagy valószínűséggel legalább egy tulajdonságot magáénak fog érezni a kifejtésben.
Az átlagos alatt, mit is értek: túl agyalás, a másik fél minden szavának kielemzése, túlzott kontroll, teljes rugalmatlanság, féltékenység, folyamatos befeszülés. Akadékoskodás, elfogadás és a spontaneitás teljes hiánya. Besértődés mindenen, mondhatni hisztizés, türelmetlenség. Zsizsgés, zsizseg az energiája- ha tehetné kibújna a saját bőréből, de hát mint tudjuk ez nem lehetséges, stb…

És mikor azt hiszed, hogy leértél a gödör aljára és ettől rosszabb már nem lehet, amikor már nem bírod és belülről majd szétfeszít… na és ennél a pontnál rá kellett jönnöm, ahhoz hogy hiteles és tiszta segítő legyek, nekem is szembe kell néznem a kevésbé vonzó, megsebzett, megtépázott árny oldalaimmal. Lemenni a mélyére, a legmélyére. És a szomorú valóság az, hogy ezzel nem egyszerű szembenézni…

A jó hír, hogy utána már csak felfelé van, jobb jönn. A rossz hír az, hogy a változás nem két perc alatt, illetve nem is egy blokkoldás alkalmával megy végbe. Ez egy hosszú folyamat, ami alatt többek között a türelmet, elfogadást, megengedést, alázatot tanuljuk. Megtanuljuk, hogy újra tudjunk hinni, bízni egy felsőbb akaratban és valóban szeretni.

Ehhez kívánok mindenkinek sok és sikeres felismerést.