Aki valóban azért született le a földre és kapta ezt az életfeladatot, hogy valamilyen formában segítse az emberiséget, legyen bármi is a foglalkozása, hivatása. Mindezt teljes odaadással teszi minden alkalommal. Hiszen nem tud más lenni, mást tenni.

Mert ez ő.
Zsigeri ösztönből jön a segitségnyújtás.

Viszont, ők/mi is csak emberek vagyunk.
Segitőként, legyen szó tanácsadóról, kártyavetőröl nem játszhatunk Istent.

Célszerü lenne ezt szem előtt tartani, mind a kliensnek mind pedig a segítőnek. A segítő mutathat egy utat, irányt. Beszélhet az adott energiáról. De a sült galambot nem teszi oda. Azért hogy a kliens életében elinduljon egy változás, neki is tennie kell lépéseket. Minden ezen áll vagy épp bukik.

Mert ha nincs felkészülve arra amit mondanak neki vagy abban bízik hogy egy alkalom után megváltozik az élete akkor hiú ábrándokat kerget.
És ha nem az elképzelése szerint történnek a dolgok, akkor pedig megy az ujjal mutogatás. Milyen rossz ez a tanácsadó, kártyavető..
Csak azért mert az ego túlzottan működik vagy éppen túlságosan türelmetlen a kliens…
Az úton elindíthatjuk az embert, támogathatjuk is, de az utat mindenki egyedül járja végig.

Aki viszont valóban rálép arra a bizonyos útra, fel kell készülnie hogy az élete fenekestül fel fog fordulni, meg fog változni. A biztosra vett dolgokról, személyekről kiderülhet, hogy mar nem tudnak tovabb haladni melletted az utadon. A jo hir viszont az, hogy lesznek, jönnek újabb emberek, barátságok, események amik ahhoz az enedhez kapcsolódni tudnak, bele illenek.