Ma nem írtam semmit, nem posztoltam Threads-re. És furcsa volt. Mintha egy megszokott kis ajtó zárva maradt volna bennem. Csend lett. Egy kis üresség. De nem az a nehéz fajta —hanem az a várakozó. Amiben már ott van valami új.
Rohanó világot élünk. Már ha élünk és nem csak a fizikális jelenlétünk van ott egy-egy szituációban. Ilyenkor van szükség arra, hogy leülj egy kicsit, ki engedd a gőzt és bevárd a lelkedet. „Én itt most leülök és bevárom a lelkemet…”… Continue Reading →
Van az a pont, amikor muszáj megtenned, amikor már nem bírod tovább cipelni a rád rótt terheket és muszáj vagy meghúzni a határaidat és megpihenni.
Jobb, ha időben megteszed, mert az élet megteszi helyetted, de ő a földbe döngöl…
Van az a pont, amikor muszáj megtenned, amikor már nem bírod tovább cipelni a rád rótt terheket és muszáj vagy meghúzni a határaidat és megpihenni. Jobb, ha időben megteszed, mert az élet megteszi helyetted, de ő a földbe döngöl…
© 2026 Itt Belül — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
